1. A virtuális szeminárium értelmezése

Mi a virtuális szeminárium? A valóságos tanulási környezet illúziója vagy valami más? A virtuális szeminárium nem egyszerűen az élő oktatás látszólagos mása, mint ahogyan a távoktatás sem egyenlő a konzultáció nélküli, teljesen önálló felkészüléssel és az elearninges támogatás sem csupán elektronikus tananyag, hanem egy interaktív tanulási folyamat felülete, ahol a tananyag mellett a mentor és a tanuló is jelen van, csak kapcsolatuk informatikai eszközök segítségével valósul meg.

T. Volkan Yuzer szerint1 a virtuális osztálytermi környezet fő összetevői:

  1. a virtuális szemkontaktus, ami támogatja az elektronikus tanulásban részt vevőket,
  2. a technológiai infrastruktúra, ami lehetővé teszi a virtuális szemkontaktus létrejöttét,
  3. folyamatos gyakorlás, hogy minél erőteljesebb szemkontaktus jöjjön létre a virtuális osztálytermi alkalmazások során.

Ugyanez a szerző más meghatározás szerint olyan speciális interfészek sorozatának nevezi a virtuális osztálytermet, amelyet a tartalom-előállítók, a management team és az instruktorok használnak a kommunikációs folyamatban2.

Ebben a tananyagban virtuális szeminárium alatt egy tantárgy egy féléves kurzusát értjük, ami több részelemből tevődik össze és valamely - például a Moodle - eLearning keretrendszer lehetőségeire épít. Szervezése több szinten is elképzelhető:

  1. Campus szinten3, amikor az elektronikus tanulási tér egy intézmény nappali hallgatói számára van nyitva, akiknek ez a tanulási forma csupán kiegészíti a személyes jelenlét mellett folyó tantermi órákat.
  2. Minden oktatási forma hallgatói számára nyitva álló kurzus, ami közös belépési pont valamely tantárgy valamennyi hallgatója számára egy-egy tantárgy online felületére. A különböző tagozatra járók egymást segítve tudnak előrehaladni, a már munkában állók munka- és egyéb tapasztalataikkal segíteni tudják társaikat, megoszthatják problémáikat, megvitathatják a tanulás során felvetődő kérdéseiket.
  3. Elképzelhető intézmények közötti átjárhatóságot biztosító kurzus is, de ez a szervezés nehézségei miatt pillanatnyilag nem preferált forma.

A kurzus elemei:

a) elektronikus tanulásra kifejlesztett tananyagcsomag,

b) valóságos előadások prezentációinak közzététele,

c) órai előadásokon készült videofelvételek közzététele,

d) a hallgatók egymás közötti és a tanárral folytatott aszinkron és szinkron eszmecseréje,

e) a feladatmegoldások, fórumbejegyzések folyamatos figyelemmel kísérése és tanári értékelése,

f) valóságos szeminárium szimulálása valamely virtuális osztályterem-szoftver, például a BigBlueButton, vagy a WizIQ által kínált keretek között.

A pedagógiai módszer elemei:

a) motivációs helyzetek teremtése,

b) nappali tagozaton kiegészítő lehetőség, távoktatásban a komplex módszer, ugyanakkor a különböző tagozatra járók egy csapatként kezelése,

c) interaktivitásra ösztönzés,

d) a tanulmányi előrehaladás folyamatos figyelemmel kísérése a tananyag javasolt heti beosztásával és az aktuális tananyagrészhez kapcsolódó gyakorló feladatok közzétételével, a hallgatói teljesítmények folyamatos, személyre szabott értékelésével,

e) kötelező feladat vagy önkéntes feladatmegoldások?

f) a szemeszter tanári és hallgatói értékelésének közzététele.



1 T. Volkan Yuzer. Generating Virtual Eye Contacts Through Online Synchronous Communications in Virtual Classroom Applications. Turkish Online Journal of Distance Education-TOJDE Vol. 8, No: 1, Article 3 (January 2007) ISSN 1302-6488 <http://tojde.anadolu.edu.tr/tojde25/articles/Article_3.htm> (megtekintés: 2013. december 3.)

2 Uott

3 Turi László Az internet oktatási alkalmazása az egyetemen Replika, 1988. 33/34. sz. http://www.c3.hu/scripta/replika/3334/25turi.htm [megtekintés: 2013. 04.08.]