6. Időgazdálkodás és etikai kérdések

Egy online kurzus jóval időigényesebb, mint egy hagyományos nappali képzés, ahol a hétről hétre tartott szemináriumi órákon a hallgatói interakciókat a tanár természetes módon tudja irányítani. A hallgatói kiselőadásokra már eleve felkészülnek a hallgatók és a tanulási problémák is hamarabb kiderülnek.

A távoktatásos hallgatók írott utasításokat követnek, tanulási problémáik, a tananyagban való előrehaladásuk csak feladatmegoldások beküldésén keresztül követhető és a fórumokon való megszólalásokból következtethető. Mindkettőnek akkor van értelme, ha a hallgató visszajelzést is kap munkájáról és választ kap a fórumokon felvetett kérdéseire. Ehhez a tanárnak a fórumokat folyamatosan figyelemmel kell kísérnie és ha a hallgatói interakciók rossz irányba mennek vagy nincsenek, be kell avatkoznia. A beküldött feladatok értékelése is folyamatos munkát igényel. Egy beküldött feladat pontozásos értékelése nem értékelés a hallgató számára, mert abból nem tudja meg, hogy hol követett el hibát. Azt részletesen le kell írni.

A tantárgy jellege határozza meg, hogy milyen gyakorisággal és milyen jellegű feladatmegoldásokat célszerű bekérni. Ha nem kötelező a feladatmegoldás és a hallgató teljesítményének értékelésébe sem számít bele, nem fog feladatokat beküldeni és a felkészülése is rendszertelen lesz. Ez egy nehéz tárgy esetén nagy valószínűséggel sikertelen vizsgát fog eredményezni.

A hallgatók beküldött feladatainak szöveges és folyamatos értékelése, a fórumokon való jelenlét követése és reagálás a felvetett kérdésekre, virtuális szemináriumok szervezése rendkívül időigényes.

 

6. A beküldött feladatokra adott válaszok száma (részlet)9

 

A virtuális szeminárium speciális demonstrációs anyagok készítését is igényli.

Távoktatásos hallgatók motiválása jóval nehezebb - ezért több időt is igényel - , mint a nappali hallgatóké. Mindenképp szükség van a hallgató megismerésére, hiszen a motiválás nem képzelhető el anélkül, hogy ne tudnánk, ki a hallgató és mik a szükségletei. Ez a megismerés a hallgató saját profiljának megszerkesztésével, bemutatkozásával kezdődik, így célirányosabban tervezhetők olyan feladatok és azok időzítése, amelyek közelebb állnak a hallgatók érdeklődési köréhez, vagy munkahelyi szakmai munkájával is kapcsolatba hozhatók. Ez a hallgatók előrehaladásának folyamatos figyelemmel kísérését igényli és az írásos kommunikáció több energiaráfordítást igényel mind a hallgatótól, mind a mentortól.

A szinkron kapcsolattartás kétoldalú tervezést igényel, hogy az időpontok mind a mentor, mind a hallgató részéről elfogadhatók legyenek.

Amennyiben a hallgató elfogadja a tanártól, hogy ‘irányítalak, fogadd el a sikeres előrehaladás érdekében tett javaslataimat, de a tanulásodat saját magad tervezed meg' elméletet, az is elérhető, hogy a hallgató eljut az OTDK-n bemutatható színvonalig.

Az elektronikus tanulástámogatás több mint csupán a szakmai tartalmak elsajátításának elősegítése. Minden szakma műveléséhez szükséges egyfajta morál, a saját szakmai előrehaladás tervezésének képessége, az időgazdálkodás fontosságának a felismerése. Ezeknek a személyes kompetenciáknak a fejlesztése elválaszthatatlan része az elektronikus tanulástámogatásnak.

Kezdetben rendkívül sok értetlenkedés, levelezés, fórumtéma, ha a hallgató „kicsúszik" az időből és nem sikerül egy feladatot időre beküldenie. Ennek két következménye lehet: ha a rendszer úgy van beállítva, a határidő elmúltával nem tudja beküldeni a feladatmegoldást és ezzel jelentős pontveszteség éri a szemeszter értékelésekor. Másik lehetőség, hogy be tudja ugyan küldeni a határidő elmulasztása után is, de az idő múlásával egyre magasabb százalékos veszteség éri az értékeléskor. Ez utóbbi módszer kevésbé okoz riadalmat, viszont a mentor részéről több figyelmet igényel az értékeléskor nemcsak a pontlevonások miatt, hanem azért is, mert folyamatosan vissza-vissza kell térni ugyanannak a feladatnak az értékelésérhez az esetleges későbbi beküldések miatt.

Távoktatásos hallgatók körében az a téves képzet él, hogy teljesen szabadon gazdálkodhatnak az idővel, nincsenek személyes konzultációk, saját maguk haladhatnak az anyagban úgy, ahogy nekik tetszik. Alacsony kompetenciaszint esetén a tananyaggal történő rendszertelen, vagy éppen csak a vizsga előtti tanulás - mivel semmi áttekintése nincs a hallgatónak a tartalomról, nincs gyakorlati előzmény - kifejezetten káros és szinte biztos, hogy eredménytelenség lesz a következménye. Itt ismét hangsúlyozzuk, hogy tantárgyfüggő is, hogy a hallgatótól milyen rendszerességű tanulást, milyen gyakori és mértékű feladatmegoldásokat várunk.

Virtuális világunkban látszólag könnyűnek tűnik az információszerzés, ami sok esetben az önálló munka rovására megy. Egy kattintással pár pillanat alatt el lehet érni és kimásolni tartalmakat. Állandó és folyamatos figyelemfelhívásra van szükség, hogy a hallgató ne plagizáljon. Szükség van egy belső korlát kialakítására, ami arra sarkallja, hogy próbáljon önállóan gondolkodni és mások gondolatait, eredményeit ne sajátjaként beállítani.



9 Tóvári Judit. Bibliográfiai adatfeldolgozás I. tantárgy feladatmegoldás vitafórum eszmecseréjének részlete. Eger, Eszterházy Károly Főiskola, 2013/2014-es tanév 2. félév. <elearning.ektf.hu>