Az elektronikus tanulási környezetek rendszerszemléletű értelmezése

A mögöttünk lévő fél évszázadban kibontakozott informatikai- és telekommunikációs forradalom megváltoztatta az emberi közlési technikák feltétel- és lehetőségrendszerét.
A kulturális környezetünkben igen rövid idő alatt bekövetkezett mélyreható változások komoly kihívást jelentenek mind a neveléstudomány mind a pedagógiai praxis számára. A 21. század elejére a tanulási környezetek elektronikussá váltak. Az ilyen tanulási környezetekben tevékenykedő tanárnak olyan műveltséggel, szemlélettel és módszertani tudással kell rendelkeznie, ami képessé teszi a folyamatosan bővülő infokommunikációs eszköztár által kirajzolódó lehetőséghorizont felismerésére, és ennek alapján tanári munkájában adekvát és konstruktív válaszok megfogalmazására.

Ez a rövid tananyag annak a meggyőződésnek a jegyében készült, hogy az elektronikus tanulási környezetek által felkínált lehetőségek megértéséhez és értelmezéséhez széles kitekintésű, interdiszciplináris elemzésre van szükség, amely elősegíti a felszín mögött gyakran rejtve maradó mélyebb és átfogóbb összefüggések felismerését. Tudatában kell lennünk annak, hogy az elektronikus tanulási környezetek nem a semmiből hirtelen előbukkanó „édeni struktúrák"1 , és nem is a tradicionális iskolákkal szembenálló elektronikus szép új világ ígéretei. Bennük - a főemlős szintről kiemelkedő ember kognitív evolúciójának eredményeképpen - egy újabb, a korábbiakból szervesen kialakuló ontogenetikai kulturális fülke, egy sajátos „kognitív habitust" manifesztálódik. Az egyes leckékben az emberi kogníció fejlődését így egy olyan rendszerben vizsgáljuk, amelyben a biológiai, a társadalmi és a technológiai tényezők egységes kontinuumot alkotnak. Ismertetjük a humán kognitív evolúció meghatározó folyamatait, a kognitív habitus alapformáit és az ezeknek megfelelő sajátos interfész változatokat. Értelmezzük az elektronikus tanulási környezet fogalmát és bemutatunk az ilyen tanulási környezetek leírására használható rendszermodelleket is.



1 Az édeni struktúráknak az a jellegzetességük, hogy az adott rendszerben nincsen történetük. Meglévő szerkezetekből semmilyen módon nem lehet őket előállítani.