A pedagógiai technológiai modellek alkalmazása

A pedagógiai technológia nem oktatástechnika, nem audiovizuális módszertan, nem digitális pedagógia, hanem inkább az angolszász országok didaktikája, amely mindenütt polgárjogot nyert. Számunkra történetileg a didaktika, az oktatástan, vagyis az oktatás elmélete, a neveléstudománynak az a részterülete, amely a tanításra-tanulásra vonatkozó törvényszerűségeket, alapelveket tárja fel és írja le. Elnevezése a görög „didaszkó, didaszkein" (tanítok, tanítani) szóból származik. A pedagógia ezt az elnevezést 1632 óta, a Sárospatakon is alkotó Johannes Amos Comenius (1592-1670) „Didactica Magna" című könyvének megjelenése óta használja. Számtalan megállapítását, szemléletét világszerte átvették, nemcsak Európában. Szinte minden didaktika tankönyv azt tárgyalja, hogy „Mit, mivel, hogyan, hol tanítsunk?". Comenius, az évfolyam, osztálykeret, órarend, tanítási óra, vizuális szemléltetés1, és a szemléletesség fogalmak kigondolója, elveket, modelleket, részletes metodikai útmutatókat, és újszerű taneszközöket dolgozott ki. Johann Friedrich Herbart (1776-1841) műveiben a vezetéstan (hodegetika), és az oktatástan (didaktika), rendszerként is megjelenik. A pedagógiai technológia is részben, e fogalmakra, elméletekre alapoz.

Az oktatástechnológia (Instructional Technology), amelyben a rendszerszemlélet, és az újabb médiumok (taneszközök) markánsan megjelennek, jóval későbbi, de szerves folytatás, az 1950-es évektől számítható.2 E diszciplina az USA-ban a pszichológus Burrhus Frideric Skinner (1904-1990) harwardi tanár, James D. Finn professzor (1915-1969) az AECT egykori elnöke, és Edgar Dale (1900-1985), az audiovizuális kommunikáció kutatója, úttörő munkásságának eredménye. Az elnevezést mindenütt átvették, Magyarországon az 1960-as évek táján, a didaktikus Kiss Árpád (1907-1979) értelmezi és használja először. Minden oktatástechnológia tankönyv is így kezdődik: „Mit, mivel, hogyan, hol tanítsunk?", utalván a tanulási környezetre is. Kialakulását és fejlődését jelentősen meghatározta a vizuális szemléltető módszer, a tanuláslélektanilag jól megalapozott programozott tanítás, az audiovizuális és tömegkommunikáció médiumok elterjedése, és végül, a számítógéppel segített oktatás. Jelenleg az új információs és kommunikációs technológiák, kiváltképpen az Internet, az interaktív multimédia, az e-, és m-learning, és a konstruktív, konnektív tanulási modell gazdagítja.

Tudomásom szerint, alig van olyan tanítástan (Didaktika), ill. oktatástechnológia (Instructional Technology) tankönyv a világon, amely ne hivatkozna Comeniusra, aki Sárospatakon alkotta meg a Lucidarium-ot, a későbbi Orbis Sensualium Pictus című, világsikert elért könyvének kéziratát. A szerző szándéka szerint, az 1653-ban készült Lucidarium, több tucat témakörben, az egyes latin leckék fölötti, fametszetes, gondosan szerkesztett képekkel, számozott, a szövegben hivatkozott képelemekkel, az Isten teremtette teljes világot mutatta volna be a sárospataki gyermekeknek. Bár Patakon már elkészültek az első próbanyomatok, a 150 témát tartalmazó, kétnyelvű Orbis Pictus - Die Welt in Bildern, Nürnbergben látott napvilágot, 1658-ban. Az Orbis Pictus - Visible World, 1659-ben jelent meg, Londonban. Az első 3 nyelvű, 1669-es nürnbergi kiadás „A' Világ le-festve" magyar szövegét is hozza. A több mint tankönyv, olvasókönyv, képeskönyv, enciklopédia, lexikon Orbis Pictus, mai szemmel a többfunkciós, többnyelvű, interaktivitást generáló, multimédia szerkezetű tudástár mintája.3 A sokat hivatkozott mű, mintegy 300 kiadást ért meg. Comenius didaktikája, és az Orbis Pictus együtt, méltán képezik az elektronikus tanulási környezetek hatékony működtetésének egyik, interdiszciplináris, oktatáselméleti jellegű forrásterületét.

 

Az Instructional Media and the New Technologies of Instruction4 tankönyv részlete

 

A pedagógiai technológia részben, korszerű oktatáselmélet, alkalmazott, új didaktika, eljárásrendszer, amely a magatartás és viselkedéstudomány és az IKT potenciálra is tekintettel van. A szakirodalmi források és a kidolgozott modellek kritikus elemzése és értékelése alapján, valamint tudományelméleti szempontból - az oktatástechnológia (OT) egészét történeti, ontológiai és gnoszeológiai szempontból egyaránt vizsgálva - egyértelmű, hogy az OT alapjában nem deszkriptív, hanem stratégiai jellegű, pedagógiai diszciplínaként kezelhető. Ez kijelöli helyét és szerepét is a neveléselmélet, -lélektan, -szociológia, az oktatáselmélet, -gazdaságtan, a szakmódszertanok, és pedagógiai gyakorlat viszonylatában. A pedagógiai technológia tudományos elvek alkalmazása oktatási rendszerek tervezésére és implementálására, különös tekintettel a pontos és mérhető célokra, a tantárgyközpontúság helyett a tanulóközpontúság érvényesítésére, az oktatáselméletek gyakorlatot segítő lehetőségeinek elismerésére, és az audiovizuális és elektronikus médiumok kiterjedt oktatási célú alkalmazására.

Rövid, 6 témát tartalmazó kurzusunk szempontjából, legfontosabbnak az OT és a didaktika viszonyának a tisztázása tekinthető, mely utóbbinak tárgya a személyiség intézményes keretek közötti tanulásának és tanításának absztrakt-általános folyamata. A didaktika szubsztantív problémákat old meg, leiró-magyarázó-normativ tudomány. Az idealizált tanítási-tanulási folyamat logikai összetevői azok a rendszerelemek, amelyekkel az OT konkrét folyamatok feltételrendszerének fejlesztése, tervezése, szervezése és irányítása folytán foglalkozik, vagyis: az oktatás cél- és követelményrendszere, a tananyag strukturálása, az oktatás stratégiái, módszerei, eszközei, szervezeti és munkaformái, az oktató, a tanulók és médiumok interakciója, az értékelés rendszere.

Az oktatástechnológia tehát, humán teljesítmény-centrikus, alkalmazott, stratégiai diszciplína, amely konkrét tanítási-tanulási folyamatok szervezésével és irányításával, a hagyományos, audiovizuális és elektronikus taneszközök, pedagógiai rendszerek fejlesztésével, kutatásával, implementálásával is kiemelten foglalkozik. Lényegét az oktatásfejlesztési, pedagógiai technológiai rendszerfejlesztési modellek reprezentálják.

 



1 Dömötör, Á.: Az Orbis Pictus keletkezése. http://www.magyarpedagogia.hu/document/Domotor_MP962.pdf

2 Alena R. Treat, Ying Wang, Rajat Chadha, and Michael Hart Dixon: Major Developments in Instructional Technology: During the 20th Century (Department of Instructional Systems Technology, Indiana University)

http://www.indiana.edu/~idt/shortpapers/documents/ITduring20.html

3 Mészáros István, Johannes Amos Comenius: Orbis pictus/A való világ Comenius szemével - A' világ le-festve/Gondolatok egy régi sikerkönyvről. A hasonmás kiadás az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban őrzött 380 264-es jelzetű dokumentum alapján készült. Az eredetit 1798-ban a Sumtibus & Typis Simonis Petri Weber kiadó adta ki Pozsonyban. (Nyelv: Magyar, Német, Latin, Szlovák) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006. 259 p. ISBN: 963-19-5892-2

4 Heinich, R., Molenda, M., Russell, J.D.: Instructional media and the new technologies of instruction. New York: John Wiley @ 1985, Second edition, 414 pages.