1.1 TÁVOLLÉTI OKTATÁS=ASZINKRON ESZKÖZÖK?

Ez eLearning alkalmazásában a kezdetektől fogva arra kerestük a választ, hogy hogyan lehet megoldani a távoktatás alapvető problémáját, azt nehézséget, amely egyben meg is különbözteti distancelearning-et a "hagyományos" oktatástól. Kutattuk, melyek azok az informatikai, és pedagógiai eszközök, amelyek alkalmasak a tanuló és a tanár tér- és időbeni távolságának áthidalására.

Ha igyekszünk a probléma mélyére tekinteni, valójában arra kerestünk megoldást, hogy hogyan tehető eredményessé a tanulás, és hatékonnyá a tanítás úgy, hogy a tanári ismeretátadás, és a tanulói ismeretépítés nem azonos helyen, sőt általában nem is ugyanabban az időben valósul meg. Valljuk be, a tanár-diák közötti személyes jelenlét mellett zajló információcserét felváltó aszinkron kommunikáció az, ami a probléma magvát képezi.Ugyanakkor ez teremet lehetőséget azinfopedagógiai kísérletekre, a vitákra, az új módszerek kidolgozására.

Bár a számítógépek alkalmazásának elterjedése és a hálózati szolgáltatások megjelenése már rendelkezésre bocsátott olyan egyszerűbb, de oktatásra alkalmas eszközöket, mint az elektronikus levelezés, a hírcsoportok, vagy levelező listák az igazi áttörést a World Wide Web megjelenésével kezdődő kommunikációs forradalom jelentette.

Kommunikációs forradalom kapcsán valamilyen elemi explózióval kitörő jelenségre asszociálunk, amely jelentős változásokat hoz az emberi információcserében. Jelentős változásokat, amelyek alapvetően formálják át az ismeretszerzés lehetőségeit, de hamarosan hétköznapivá mindenki által ismertté válnak, elveszítik úgymond forradalmi jellegüket. Nem szabad elfelejtenünk, azonban hogy WWW forradalma többször is kirobbant, sőt napjainkban is zajlik

A Tim Berners Lee által megalkotott, csak olvasható Web-et hamarosan követte az írható-olvasható web korszaka. Megjelentek távoli számítógépen futó, de a felhasználó gépén vezérelhető web-es alkalmazások, amelyek több felhasználó egyidejű csatlakozása mellett is működő virtuális terek létrehozását is lehetővé tették.

Ezzel nem csak az emberi kommunikáció, de a közösségi lét és új értelmezést nyert.

Ennek köszönhető az is, hogy a csupán elektronikus levelezést használó távoktatás rövid korszaka hamarosan befejeződött és megjelentek az az LMS rendszerek, a virtuális iskolák, amelyek már kifejezettem az oktatás és tanulás támogatására kifejlesztett eszközöket bocsátottak a tanárok és diákok rendelkezésére.

Ezekben a virtuális iskolákban, kezdetben kifejezetten arra koncentráltunk, hogy leküzdjük a tanítás és tanulás közötti tér- és időbeni távolságot, ezért jellemzően aszinkron kommunikáción alapuló taneszközökkel dolgoztunk. Azt hittük, hogy a távoktatásban szinte kizárólag ezek az aszinkron kommunikáción alapuló eszközök lesznek megfelelők. A különböző tantárgyak tanítására alkalmas kurzusokban elsősorban az önállóan feldolgozható elektronikus tananyagokra alapoztuk a munkát, tanulóinkat pedig és arra ösztönöztük, hogy kérdéseiket, tapasztalataikat kurzusok fórumaiban tegyék föl.Tettük mindezt elsősorban azért, mert úgy gondoltuk, hogy az eLearning elsődleges szerepe a felnőttképzésben, a munka mellett tanulók oktatásban van. Ebből adódóan tanulóink életritmusa egymástól eltérő, tehát módjuk sincs a virtuális iskolák azonos időben történő látogatására, így a szinkron kommunikációra sem. Feltételeztük azt is, hogy tanár-tanuló, és tanuló-tanuló közötti metakommunikáció szerepe csekély, az azonnali visszacsatolás, az élő párbeszédek, a csoportos beszélgetés, a személyes jelenlét élménye pedig nélkülözhető.

Az aszinkron eszközök előtérbe kerülését indokolta az is, hogy a kezdeti szinkron eszközök - mint például a csevegés - verbális, ráadásul gépelt üzenetváltásokat biztosítottak, így nem is igazán támogatták a gyors és hatékony kommunikációt.